Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


saját versek

Mi az amiért nem írsz vissza nekem?
Mi rosszat mondtam?tettem?
Tényleg nem tudom,
De remélem megtudom.
Ha erre a levélre válaszolsz nekem,
Könnyebb lesz a szívem,lelkem.
Várom válaszod,
Legnagyobb hódolód. :)

Azt szokták mondani...

Azt szokták mondani,
Ne fuss olyan szekér után,
Ami úgy se fog felvenni,
Én mégis futok  bután,
A szekér után.

 

Hallgasd a szívem szavát,
Nagy a csend kérlek törd át.
Leveleimre nem jön felelet,
Nem bírom ezt a csendet.
Pedig hangod feltámaszt engem,
Új reményt éleszt bennem.
Legalább leszidnál,alázznál,gyalázznál,
Csak válaszolnál.
Nem is az fáj hogy utálsz engem,
Hanem,hogy levegőnek nézzed lényem.
Nem tudlak nem szeretni téged,
Nem tudlak elfeledni téged.
Pedig megpróbáltam,
Mert eddig hiába harcoltam.
De küzdök vakmerőn,
Ameddig van erőm.
Mert engem csak az éltet egyedül,
Hogy szeretlek rendületlenül.
Ha meghal az érzés én is meghalok,
S a pokolba jutok.
De addig még van időm,
S tudom egyszer az enyém leszel álomnőm.
Nappal rád gondolok,
Éjjel rólad álmodok.
Ha nem levegőnek nézznél,
Boldoggá tennél.
Bocsánat ha megbántotalak,
Hidd el nem akartalak.
Ha nem válaszolsz nekem,
Belehalok szerelmem.
Mert így tovább élni nem bírok,
Hogy szerinted én senki vagyok.
Én nem vagyok senki,
Én vagyok valaki.
Egy szomorú álmodozó,egy hős szerelmes,
Akinek a szíve csak érted repdes.
E szánalmas,szomorú levél,
Nem azért szól,hogy az enyém legyél.
Arról már rég lemondtam lélekben,
Csak ne hagyj ily szenvedésben.
Mennék,futnék,rohanék hozzád,
Hogy csókolhassam pici szád.
Vagy,hogy csak lássalak,
Karoljalak.
De csak képed nézzhetem,
Rég volt már mikor két szép szemedbe mélyen belenézztem.
Ha nem válaszolsz meghalok,
A túlvilágra átvándorlok.
A pokolban az ördögel bulizok tovább,
S ott többé nem gondolok rád.
De te se jutsz a menyekbe,
Várlak majd téged a mélybe.
Mert aki a másikat semmibe nézzi,
Nem fog a Paradicsomba kerülni.

 

Nem adom fel soha

Voltam olyan ostoba,
Hogy nem mondtam soha.
Szeretlek őrülten téged,
S,hogy mindent megtennénk érted.

Nem mertem soha eléd állni,
S a szemedebe mondani.
Hogy irántad mit érzek kedvesem,
Nem mondtam soha Te vagy az egyetlen szerelmem.

Féltem a választól,
Hogy nem engem választol.
De tovább már nem bírom,
Mit érzek irántad azt most leírom.

Szeretlek őrülten tiszta szívemmel,
Szeretlek téged az egész lényemmel.
Úgy döntöttem megpróbálom,
A szívedet én meghódítom.

Ha,nem leszel az enyém,
Marad nekem a remény.
De az nem hal meg soha,
Mert én nem adom fel soha.

Hogy egyszer az enyém leszel,
Két karod engem ölel.
Engem csókol pici szád,
Sa szíved majd csak engem imád.
 

 

Te tettél a sírba

Szakítottál velem,
Pedig TE voltál az életem.
Feldolgozni nem tudtam,
Sokkot kaptam.
Többé már nem érhetek hozzád,
Többé már nem csókolhatom a szád.
Nem tudom mit vétettem,
Hogy tőled ezt érdemeltem.
De majd gondolj rám,
Ha nézzed a fejfám.
A fejfámba az lesz írva:
SZERELMEM TE TETTÉL A SÍRBA!

 

 
 

 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 62220
Hónap: 950
Nap: 21